Amiért ég a szívem

Régóta hordozom a látást 325 000 magyarországi roma emberről, akik Krisztushoz fordulnak, újjászületnek és tanítványaivá válnak. Családokat látok magam előtt, amelyekben új élet kezdődik, és közösségeket, amelyekből munkások indulnak az aratásba.

Európára és a világra kiterjedő ébredésért imádkozom. A szívem vágya, hogy mindenkihez eljusson az evangélium, és minden nép meglássa: Jézus Krisztus az Úr! Ehhez keresek társakat, és ezért akarom továbbadni mindazt, amit rám bízott Isten.

Azt szeretném, hogy akit felkészítek, maga is felkészítsen másokat. Kapjon valódi felelősséget, merjen elindulni, és adja tovább Krisztus életét. Így válhat a sokszorozódás a mindennapi kultúránkká.

Ehhez egymásra van szükségünk. Roma és nem roma testvérekre, különböző gyülekezetek ajándékaira. Olyan egységre vágyom, amelyben őszintén beszélhetünk, tanulhatunk egymástól, rendezhetjük a nézeteltéréseinket, és együtt engedelmeskedhetünk Krisztusnak. Örülni akarok annak is, amikor mások messzebbre jutnak nálam.

Gyermekkoromban kaptam elhívást a szolgálatra. A paksi lelkipásztori évek után 1996-ban megbízást kaptam az országos cigánymisszió megszervezésére és vezetésére. Több mint harminc éve járok ezen az úton roma közösségekkel és munkatársakkal.

Voltak örömteli és fájdalmas évek. A kudarcok között is vissza kellett találnom ahhoz, amire Isten elhívott. Ma is ez ég bennem: látni a Királyság erejét, felkészíteni a következő szolgálókat, és velük együtt indulni a nemzetek felé. A Mégis Remény ennek az elhívásnak ad új teret.